Az Agenda 2020 megnyitotta az utat a közepes méretű országok, (fő)városok előtt az olimpiarendezés felé, és a Magyar Olimpiai Bizottság, a Fővárosi Közgyűlés valamint az Országgyűlés elsöprő többséggel döntött úgy: Budapest élni kíván a lehetőséggel, és harcba száll a 2024-es olimpia rendezési jogáért. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság reformprogramjának célja, hogy ésszerűsítse az anyagi terheket, ám többek között Szöul is bizonyította szűk három évtizede, hogy felelős tervezéssel már azt megelőzően is lehetett profittal zárni a játékokat – méghozzá nem kevéssel.

Nekünk, magyaroknak különösen kedves az 1988-as olimpia: az 1968-as mexikói játékok után tudtunk ismét tíz aranynál többet nyerni, és a 11-6-6-os éremeloszlásnak köszönhetően a hatodik helyen zártunk a nemzetek versenyében.

Az ugyanakkor, hogy a világ legjobb sportolóit a Budapesthez hasonló méretű koreai főváros látta vendégül, nem pedig Nagoja, egyáltalán nem volt magától értetődő, sőt, a csoda kategóriába tartozott. Mindenképpen a japánok mellett szólt, hogy jelentős tapasztalatot halmoztak fel a nagy sportesemények rendezése terén (mint amilyen a tokiói olimpia volt 1964-ben), ahogyan akkoriban a gazdasági és sportdiplomáciai erejüket sem lehetett összemérni Koreáéval.

Az 1981. szeptember 29-i szavazáson ennek ellenére kétség sem férhetett ahhoz, ki mellett törnek lándzsát a NOB tagjai: Szöul 52, míg Nagoja 27 voksot kapott. Juan Antonio Samaranch, a szervezet akkori elnöke az olimpiai szellem győzelmeként aposztrofálta a döntést. A NOB nem egy, az olimpiára már akkor készen álló várost támogatott, hanem megadta a lehetőséget egy új szereplőnek arra, hogy az olimpia révén gazdaságát növekedési pályán tartsa, hozzájárulva a koreai emberek életszínvonal-emelkedéséhez. A párhuzam adja magát: Boston, Hamburg, Párizs vagy Róma Agenda 2020 nélkül is pályázhatna 2024-re, Budapest viszont, labdarúgó-hasonlattal élve, labdába sem rúgott volna ebben a kiélezett nemzetközi versenyben.

Már közvetlenül a záróünnepség után egyértelművé vált, hogy Szöul gazdaságilag (is) nyertese az olimpiának, de a szervezőbizottság egy évvel a játékok után közzétett jelentésében szereplő adatok a legoptimistább várakozásokat is felülmúlták: a kiadások 568,4 milliárd, a bevételek pedig 909,8 milliárd vont tettek ki, a játékok tehát összesen 341,4 milliárd von, átszámolva 300 millió dollár nyereséget termelt.

A koreai gazdaság a strukturális átalakítások és gazdaságélénkítő intézkedések révén már az olimpiát megelőzően is növekedésnek indult, az ötkarikás játékoknak is köszönhetően viszont új magasságokat ért el. A Világbank adatai szerint az esemény évében, 1988-ban 11,7 százalékos volt a fellendülés, ’86-ban (12,2%) és ’87-ben (12,3%) pedig ennél is figyelemre méltóbb számok kerültek napvilágra.

A gazdasági növekedés tucatnyi összetevő eredője, az új munkahelyek száma viszont mind közül talán a legárulkodóbb: a hivatalos adatok szerint 336 ezer új munkahely jött létre közvetlenül az olimpiához kapcsolódóan, ebből a szolgáltatószektor (153 ezer) és az építőipar (94 ezer) többlete emelkedik ki.

Martinek János öttusázó egyéniben és csapatban is a dobogó tetejére állhatott Szöulban. A miliő lenyűgözte: „Az első olimpiámon szerepeltem, és már a megérkezéskor a hatása alá kerültem. Se Európa-, se világbajnoksághoz nem hasonlítható. A helyiek nagyon a magukénak érezték, végig barátságosak, kedvesek voltak velünk. Az egész országot összehozta – szavakkal le sem lehet leírni.”

Hat évvel később újra ellátogatott a városba, amely újfent elkápráztatta:

„Az olimpia nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szöul rohamtempóban fejlődni kezdett, és elindult egy olyan úton, melyre Budapestnek és Magyarországnak is érdemes lenne rálépnie.”

A négyszeres világbajnok klasszis szerint az utóhasznosítás kulcskérdés, és bár ezen a téren sem kell szégyenkezniük a koreaiaknak, ennek fontosságát a magyar pályázat kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni.

„Magyarországnak egyetlen elpazarolható forintja sincs, de az eddigi tapasztalatok alapján úgy látom, erre senkit sem kell emlékeztetni idehaza. Biztosra veszem, hogy sikeresen meg tudnánk rendezni egy olimpiát, és nemcsak sportszakmai, de gazdasági szempontból is.”

(Czövek Oszkár, fotók: AP, MTI)