Ma már az olimpiai létesítmények jó része moduláris elemekből épül. Ezeket mint valami óriás Legót tudják az építészek és tervezők a világesemény után teljesen vagy részben lebontani és akár áttelepíteni más helyszínekre. Így lesz a csarnokokból iskola, a lelátókból parkolóház, de mint látható London és Rio esetében, az sem kizárt, hogy egy sportkomplexumot egy az egyben szétszednek, felpakolnak egy hajóra és a világ másik felén újraépítik. Ha így nézzük, 2024-re akár már komplett olimpiai létesítménycsomag érkezne egy magyar nyári játékokra, amely lefedné az igényelt sportinfrastruktúra egy részét.

Az elmúlt évtizedben az olimpiák kapcsán is egyre fontosabbá vált a környezetvédelem és a hosszú távú fenntarthatóság. Emellett a sportlétesítmények műszaki innovációja is óriás léptekkel halad előre, a tervezésben és kivitelezésében újabb és újabb fejlesztések látnak napvilágot. E kettő együtt vezetett oda, hogy a világesemény rendezését elnyerő országok mind inkább a rugalmasan alakítható, költséghatékony szerkezetek alkalmazását választják.

Ezek, vagyis az úgynevezett ideiglenes létesítmények használatát tekintve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új, a gazdaságos olimpiarendezést zászlajára tűző Agenda 2020 reformprogramja nemcsak hogy megengedő, hanem egyenesen szorgalmazza azt. Ezzel ugyanis valamelyest csökken az olimpiai beruházások ráfordítása, de ami még fontosabb, hogy a sokkal nagyobb terhet jelentő hosszú távú működtetési költségektől mentesülnek az országok.

A cél egyértelmű: a világesemény után csak olyan csarnokok, uszodák és stadionok maradjanak a városokban, amelyeket a lakosság és az élsport valóban ki tud használni, minden más szerkezet pedig a lehető legjobb utóhasznosításra kerüljön.

A 2012-es londoni olimpia volt az első, amely nagymértékben élt az el- vagy visszabontható létesítmények alkalmazásával. A 80 ezer fős atlétikai stadiont eredetileg teljes mértékben ideiglenesre tervezték, ám az olimpia után – különböző labdarúgócsapatok érdeklődése miatt – úgy döntöttek, hogy „csak” visszabontják. A 17 500 szurkolót befogadni képes úszókomplexumot az olimpia után 2500 fős közönségnek megfelelő méretűre csökkentették, míg az ideiglenes 12 ezer fős kosárlabda és az 5 ezer fős vízilabdacsarnokot, valamint a 15 ezer fős strandröplabdapályát teljesen elbontották. A 17 ezres befogadóképességű londoni gyeplabdapályát is teljesen megszüntették, hogy aztán máshol újraépítsék harmad akkora kapacitással.

Rióban is 9 olyan létesítményt terveznek, amely visszabontható! Nem csak azt tudják már most, hogy mely építményekre nem lesz szükség, hanem konkrét tervek vannak az egyes elemek utóhasznosítására is. A kézilabdacsarnok szerkezetét elbontása után például iskolák építésére fogják alkalmazni.

Magyarországon sem ismeretlen ez a szemlélet, hiszen már most elhangzott: a 2017-es FINA vizes világbajnokságra átalakított Dagály uszodakomplexum moduláris, a világversenyek után feleslegessé vált lelátói szerkezetazonos parkolóházak építésére használhatók fel.

Egy esetleges 2024-es magyar olimpia esetében a megvalósíthatósági tanulmány is számos ideiglenes, illetve visszabontandó létesítményt javasol. Köztudott, hogy a mesterterv szerint a nyári játékokra való felkészülés egyben a főváros észak-csepeli régiójának rehabilitációját is szolgálná: a Duna mentén valósulna meg az olimpiai falu és a sportlétesítmények együttese. Így épülne például a Kvassay-Zsilipnél atlétikai stadion, BMX-pálya és kajak-kenu szlalom pálya, valamint velodrom, amelyek kisebb kapacitással, azaz részben visszabontva hosszú távon is a környékbeliek, valamint a sportszakma – jelenleg hiányzó – lehetőségeit bővítenék. Szintén kisebb kapacitással működne tovább az olimpia után a Lágymányos-déli teniszcentrum vagy a Fehér úti kültéri lőpálya, míg például ez utóbbi helyszínen megvalósított beltéri lőcsarnok teljes mértékben eltűnne.

Ezenkívül Budapest-szerte két ideiglenes csarnok (röp- és kézilabda, valamint vívás), illetve négy, lelátókkal ellátott szabadtéri pálya, több helyszínen pedig csak tribünöket alakítanának ki, amelyeket a világesemény után teljes mértékben megszüntetnének.

Persze az újrahasznosítás nem maradhat el, az előbbi építmények esetében szóba jöhet a külföldi utóhasznosítás, magyarul eladják őket, akár egy újabb olimpia szervezőinek. A moduláris elemekből összeállított kiszolgáló-létesítményeket pedig igény szerint más helyszíneken vagy más építményeknél is fel lehet használni.